Igazságtalanság.

Miért igazságtalan az élet?

Nagyon sokat gondolkodom, miért a jó emberek kerülnek rossz helyzetekbe? Tudjátok miért? Mert túl nagy szívük van. De sajnos a nagy szívű embereket, mindig csak kihasználják. Segíteni próbálnak másoknak, de csak saját maguknak ártanak a segítséggel. Nagyon sok ember van, akinek csak azon jár az agya, hogy hogyan húzhat hasznot belőlünk. Szép szavakkal, ígéretekkel próbálnak kicsalni mindent. De a legrosszabb mikor egy családtag csinálja ezt. Mindig azt tanítsák nekünk, a család szent, mindig segítenünk kell egymásnak, mindig egymás mellett kéne állnunk. Ez logikus is lenne, de mi van akkor ha a családunk nem is olyan szent? Tudjátok én mit értem el azzal, hogy egy családtagnak segítettem? Lapátoltam neki a földet, hogy ki tudjon mászni a mély gödörből. Olyannyira segíteni akartam neki, hogy késő vettem észre hogy magam alól dobáltam neki a földet. Ő egyre közelebb került a felszínre, én viszont csak egyre mélyebbre. Kimászott abból a gödörből, örültem is neki, hisz segítettem neki, én voltam az egyetlen aki segített neki. Sikerült kiszabadítanom a mélyből, és mégis ott hagyott...engem..az egyetlen embert aki még mellette állt. A segítségemmel azt értem el, hogy én kerültem a mélybe. Ő mégse lapátolta nekem a földet. Ott hagyott..magamra, egy csepp segítség nélkül, adóságokkal, kilátástalan helyzetekkel, és a szorongással. A tanulság belőle, soha ne segíts annál többet mint amit nyújtani tudsz. Vagy néha még annyit se. Soha nem tudhatod hogy akinek segítesz, megtenné e, ugyan ezt érted is.